A magas szintű szakmai felkészültséget tükröző, dekoratív orgonaszekrény kizárólag kőrisfából épült. A világosabb deszkákat sötétebb keretek veszik körül, felosztva így az orgonaszekrény részeit a talpazattól a csúcsig, egyúttal pedig hangsúlyozva az ég felé törő forma által keltett egyedi hatást (LÁBJ – Ars organi).
A spirális orgona mechanikus billentyűtraktúrázattal és elektronikusan vezérelt regisztertraktúrázattal épült. A kivételes formából adódó speciális nehézségek sosem látott kihívások elé állították a szakembereket. A teljesen egyedi formával rendelkező hangszer még az egyébként egyszerűen előállítható szerkezeti elemek legyártását is megnehezítették. A technikai újítások sokasága hosszas kísérletezéseket tett szükségessé. Az egyik legfontosabb ilyen újítás kétségkívül az íves szélláda, kónikus hangkancelnikkel, félköríves regisztercsúszkákkal és közel félköríves vinklisorral a billentyűtraktúrázatban.

Az orgona eredeti diszpozíció-tervét Gero Kaleschke, a pfalzi nemzeti egyház orgonaszakértője álmodta meg. A művek összetettségének köszönhetően a hangszeren többé-kevésbé az orgonazene valamennyi korszaka megjeleníthető. A spirális orgona erőteljes hangzását – az alapregiszterek mellett – a nyelvsípok és a mixtúrák sajátos csillogású hangszínekkel színesítik, a főmű és a felsőmű közötti fokozatos dinamikai átfedés pedig valamennyi regisztercsoportnak nagyszerű visszhanghatást kölcsönöz. A kényelmes játékot a megszokott játéksegítők mellett egy modern elektronikus setzer is segíti.

Peter Ohlert orgonaépítő mester – saját elmondása szerint – a kivitelezés során adódó szokatlan szakmai nehézségeinek leküzdésével nagyon sok elméleti tudással és gyakorlati tapasztalattal gyarapodott, mind az anyagtulajdonságokat, mind a megfelelő munkagépek kiválasztását illetően.

Felhasznált irodalom: Peter Maria Ohlert: Die Runde Orgel der protestantischen Christuskirche in Speyer (Ars Organi, 50. Jahrgang – Heft 4.)

Paulus Marcell írása